Az infláció és az energiaárak satuba szorították a magyar kis- és középvállalkozókat. A korábbiakhoz képest akár tízszer többet kell fizetni az energiáért, miközben az alapanyagok beszerzéséért is egyre mélyebbre kell nyúlni a zsebekbe. A kérdés csak az, meddig lesz még mit kivenni azokból a bizonyos zsebekből? Vajon tényleg eljöhet a tömeges csőd időszaka? És mi lehet a legjobb menekülőút azok számára, akik ezt el szeretnék kerülni?
A kis- és középvállalkozásoknak nincs elég mozgásterük az egekbe emelkedett árak kigazdálkodására, fogyasztóik, ügyfeleik többsége pedig nem tudja kifizetni a megnövekedett árakat. Az energiaválság tehát jelentősen megrövidíti a cégeket.
Főként azoknak jelent ez hatalmas problémát, akik eddig „rezsiáron” kapták a gázt és az áramot, viszont augusztus elsejétől elestek ettől. De azok a szerencsés vállalkozók is fájdalmas pofont kaptak, akik még a Covid idején 2-3 évre szerződtek a 18-20 forint/kWh körüli energiára, ám az idei, új szerződésük már tízszer nagyobb összeget tartalmaz.
A nagy, multinacionális cégekkel szemben a kis- és középvállalkozások jelentős része várhatóan nem fogja tudni kigazdálkodni a rezsinövekedés okozta kiesést. Így eljöhet a tömeges csőd időszaka. Persze, csak ha nem tesznek valamit a fennmaradás érdekében…
.png)
A válságba került cégek előtt két út áll!
Cégvezetőként a brutális energiaárakra, inflációra két választ lehet adni: vagy bedobja a kulcsot és elfogadja a csődöt, vagy felveszi a kesztyűt és előre menekül.
Az első verzió értelmében össze kell hívnia kollégáit, és a veszteségeket okozó, brutális összegeket felemésztő rezsire hivatkozva egyszerűen el kell búcsúznia tőlük. Majd vállalkozása ajtaját egyszerűen lelakatolja, és kivárja, míg az árak felívelése csillapodik.
A nagy befektetők, a sikeres, multimilliárdos üzletemberek azonban semmiképp sem az utóbb felvázolt utat választják! Ők ilyen helyzetekben, a válságok idején lendülnek csak igazán akcióba, ilyenkor vásárolnak, ilyenkor terjeszkednek. Mert egy igazán jó üzletember válságok alatt is gyarapszik.
De hogyan tudja ezt az üzleti taktikát egy magyar kisvállalat magáévá tenni, egy olyan cég, akinek nemhogy dollármilliárdjai, de dollártízmilliói sincsenek?
A megoldás ugyanaz, mint a nagyoknál!
Teljes erőbedobással kell a munkát végezni, csak a dollármilliárdok helyett azt kell a piacra vinni, amivel rendelkezik, a saját erőforrásaival kell operálnia. A szakértő kollégák tudásából, a lelkesedésükből, a fáradhatatlan munkából kell kihozni a legtöbbet, és ezt kell kommunikálni a célközönség felé. Így lehetséges az emelkedő költségekkel egyidejűleg a nyereséget is növelni, hogy a vállalat továbbra is profittal, sőt egyre nagyobb profittal tudjon üzemelni.
.png)
A túlélésért folytatott harc már elkezdődött!
Spórolás, spórolás és persze spórolás – ha csökken a nyereség, a legtöbben, más megoldás híján ezt a bűvös hármast vetik be. Logikus lépés, azonban a pánikhelyzetben sokszor elfelejtődik, hogy a meghátrálás helyett okosabb döntés bátornak lenni, merészet álmodni – ahogy azt a nagyok is teszik!
A verseny elkezdődött!
A rezsiárak hihetetlen növekedését, az őrült inflációt, a gazdasági válságot csak az fogja túlélni, aki erősebben nyomja a gázt, ugyanis a fékezés és a visszahúzódás csak a lejtőn való megindulást eredményezi.
Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy esztelenül kell költekezni, minden korábbi kiadást fent kell tartani, sőt a villanyt ezután éjszakára is fel kell kapcsolni. Inkább arról van szó, hogy az új lehetőségeket biztosító területekre nemhogy nem szabad költeni, nemhogy lassítani kell, hanem pont hogy a többszörösét szükséges ráfordítani.
A válság zökkenőmentes átvészelésének egyetlen módja, ha gőzerővel dolgozik azért, hogy jelenlétét minden szinten fokozza, sok megrendelést szerezzen, új ügyfeleket/vásárlókat vonzzon be – ehhez pedig marketing és értékesítési tevékenységét fel kell pörgetnie.
