Üzenet a kétkedőknek New Yorkból

Üzenet a kétkedőknek New Yorkból
Cégem egyik szolgáltatása, hogy e-mail marketing kampányokat készít és küld ki megbízóink ügyfelei és lehetséges vásárlói részére azzal a céllal, hogy nagyobb ismertséget, több érdeklődőt és több megrendelést hozzon számukra.

Nekünk érthetetlen módon, még mindig vannak cégvezetők, marketing-, értékesítési vezetők, akik nem “hisznek” az internetben és az e-mailekben, mint hatékony reklámeszközökben. Az ő okulásukra írtam le ezt a valós történetet.

2OO9 júliusában New Yorkban jártam turistaúton. De ahogy a hivatalos helyeken mondani szokás, nagyon gyakran “szolgálatba helyeztem magam”, hiszen nyilvánvaló, hogy az USA-beli cégek messze a magyarok előtt járnak a PR (public relations – ügyfélkapcsolatok) és a marketing területén. Az még nyilvánvalóbb, hogy az Egyesült Államok, mint ország fényévekre előttünk jár e területeken. (Ezt most nem a magyar országimázzsal foglalkozó szervek kritikájának szánom, hiszen kritizálni azt lehet, aki legalább egy kis eredményt elér a munkájában.)

Tehát nyitott szemmel jártam és igyekeztem olyan ötleteket gyűjteni, amiket itthon felhasználhatok ügyfeleink hasznára. Ezért néztem a tévét, vettem el a szórólapokat az utcán, olvastam el a szállodaszobába az ajtó alatt becsúsztatott reggeli újságokat, vagy néztem meg a plakátokat az utcán és a metróban.

Wall StreetEljutottam a pénzügyi negyedbe, a Wall Streetre is. Nem hiszem, hogy lenne olyan olvasó, aki ne hallott volna erről az egyébként szűk kis utcáról – köszönhetően már megint annak a bizonyos PR-nak. (Kép a jobb oldalon.)

Szóval nézelődünk, bolyongunk, csodálkozunk a hatalmas házak között. Figyeljük az Értéktőzsdéről ki-be járkáló peckes “majd én azt tudom” embereket. Barátnőm bejelenti, hogy szeretné megnézni, ha már itt járunk -ő pénzügyi szakember, az USA pénzügyi történelmét bemutató múzeumot. Milyen az ember mikor nyaral? Engedékeny. Így hát pozitívan reagáltam a tervre és elindultunk megkeresni a kiállítás helyszínét. A térkép nagyon határozottan mutatta, hogy tőlünk az épület alig lehet messzebb, mint néhány száz méter. Hát sétálunk a cél érdekében lefelé a Broadway Street-en (ez nem az a része az utcának, amit a nagyközönség a filmekről, meg musical-ekből ismer, tudni illik ez az út szinte teljesen keresztülszeli egész Manhattan-t). A térkép által mutatott kis kockát kerestük, mentünk feljebb, mentünk lejjebb, hümmögtünk, nézelődtünk, de nem találtuk. Nincs kiírva!

Néztem volna az iPhone-omon a Google Map-en (lehet, hogy ez nem mindenkinek érthető egyből, de szétnézve az USA-ban is, azt javaslom, hogy akik nem értik ezeket a szavakat, kapkodva kezdjenek utána nézni, mert ez a jövő! Az iPhone egy úgynevezett okostelefon, a Google Map, pedig a rajta futó egyik szoftver, ami olyasmi mint egy GPS, csak sokkal több funkciója van. Aki pedig nem tudja mi a GPS, annak meg már teljesen mindegy!), de ezt a telefonom internetes előfizetése akkor nem engedte meg. Így maradt a XI-XX. századi megoldás, a papírtérkép.

Viszont a térképpel kiegészített, egyébként addig az elégedettségemet teljes mértékben kivívó New York útikönyv cserben hagyott. Egyszerűen nem találtuk a múzeumot a könyv alapján!

Na, hát ez a kis nehézség még nem győzne meg senkit az internet és a digitális világ feltartóztathatatlan egyeduralomra töréséről, de nézzük mit tapasztaltam utána.

Mivel a könyvvel nem ment, kipróbáltam az ősi módszert, megkérdeztem egy “bennszülöttet”. Ki lehetne jártasabb ezekben a kérdésekben, mint egy tűzoltó és egy rendőr együtt?!

Az utca 26-es számú kapubejárójában ácsorgott egy láthatóan szolgálatban lévő rendőr és egy ugyancsak “dolgozó” tűzoltó. Úgy látom, hogy 2OO1 szeptembere óta ezek a “fiúk” folyamatosan készenlétben vannak. Na, ez is lehetne egy komoly tanulmány témája, de nem ezért írom ezt a cikket!

Egyszóval, megkérdeztük a két szakembert, hogy hol lehet a múzeum. Megmutattuk a térképet is. Nos, legalább olyan tanácstalanok voltak, mint mi. Ők is végigtalálgatták a lehetőségeket, ahogy mi is, de végül nem jutottak túl sokra ők sem a könyv alapján.

Itt kerestükMígnem, és itt jön a lényeg, a rendőr a homlokára csapva, hogy ez eddig nem jutott eszébe – megzavartuk ezzel a hülye papírtérképpel – elővette a zsebéből a BlackBerry-jét (ez is egy okostelefon, Internet, meg Google Maps, és mindaz amit fent írtam ezekről) és az Internethez csatlakozva rákeresett az általunk áhított intézmény helyére. Megközelítőleg 2O másodperc múlva mondta a megoldást: Broadway Street 32, és mutatja az eredményt telefonja kijelzőjén magabiztos, amerikás mosollyal.

Az egészben a megdöbbentő az volt, hogy a két embernek még csak fel sem tűnt igazából, hogy a cím csak egy számmal volt arrébb attól a helytől, ahol álltunk – az USA-ban egész más a házak számozási rendszere.

Itt voltMit jelent ez? Azt, hogy ezek az emberek minden nap, többször használják az Internetet a mindennapi problémáiknak a kezelésére, információszerzésre. Ezek az emberek hétköznapi emberek voltak, nem magasan képzett, vagy egész nap irodában, számítógép előtt ülő dolgozók.

Erre a szkeptikusok azt mondhatnák, hogy “Amerika az más”. Igen, más, de ez már az Internet használat szempontjából már nem sokáig van így. Egyre olcsóbb az Internet hozzáférés, egyre okosabbak a telefonok, egyre több helyről, egyre többen és többen érik el az Internetet. Számomra mértékadó felmérések szerint ma már az emberek többsége nem a munkahelyéről, hanem otthonról, vagy máshonnan lép fel a világhálóra – például az okostelefonjáról.

Ébresztő, itt van! Itt van az Internet világa. Egyre nő az internet és egyre csökken az egyéb médiumok jelentősége!

Sőt, a történet kapcsán a maradiak azt mondhatnák: persze, de az amerikaiak buták és egyszerűek és ezért kell nekik ilyen segédlet. Az amerikaiak nem butábbak és nem egyszerűbbek, mint mi magyarok. Mindenki, aki az USA-ban járt tapasztalhatta, hogy mennyivel szervezettebb, egyszerűbb és széleskörűbb minden szolgáltatás. Hogy mennyivel átgondoltabb és könnyebben igénybe vehető minden. Félreértés ne essék, nem vagyok elfogult az amerikai társadalom, vagy kultúra iránt. Azt gondolom, hogy Európa sok mindenben rendelkezik értékesebb dolgokkal, de ami igaz, az igaz. A marketing, a kommunikáció és az Internet használat terén előrébb járnak, sőt sokáig előrébb is fognak járni nálunk. Az sem biztos, hogy valaha utolérjük őket társadalmi szinten. A nagyobb Internet-használat pozitívumát abban látom, hogy többet kommunikálnak, nem abban, hogy ki milyen oldalakat használ.

Így kedves “nem hiszek az e-mailekben” emberek, kérem önöket, hogy nyissák ki az elméjüket az újra és fogadják be a jövő megoldásait. Elhiszem, hogy nehéz, de ha az a tűzoltó és az a rendőr, ott New Yorkban, a Broadway Street-en megtette, biztos önöknek is menni fog. Bár biztos nehéz lehet túllépni a meg nem értett szavakon és a százszor elmondott és bizonygatott frázison – palástolva a hozzá nem értésünk szégyenét – hogy a számítógép-, az Internet-, az e-mail hülyeség.

Ez a cikk kissé cinikusra és lazára sikerült. Megtehettem, hogy így írom meg, hisz azok az emberek, akik nem nyitottak az újra és nem tudják elfogadni az Internet, valamint az e-mailek jelentőségét és hasznosságát, úgysem olvassák el. Így, aki idáig eljutott az olvasásban biztosan nem veszi magára, nem bántok meg az írásommal senkit.

Így ennek az írásnak inkább szórakoztató és tanulságadó célja van, hogy itt járunk és ez csak egyre természetesebb lesz. Az e-mailek természetesek és egyre szélesebb körben lesznek azok. Az Ügyfélgyár által kiküldött, havi megközelítőleg egymillió e-mailnek a megnyitási aránya nagyjából 2O-35%. Ezek közül legalább 2O-3O% tovább is kattint a megadott (linkelt) weboldalakra, hogy több információt szerezzenek. Az e-mailen kívül melyik az a reklám-promóciós anyag, hirdetés, aminek ennyire pontosan meg lehet mérni – akár személy szerint is, hogy milyen nézettsége, olvasottsága van?

Már egy cég sem engedheti meg magának, hogy ne gőzerővel – ismétlem gőzerővel – dolgozzon a weboldala látogatottságán, tartalmán és értékesítési hatékonyságán. Ezzel egy időben egy cég sem engedheti meg magának, hogy ne küldjön rendszeresen ügyfeleinek, lehetséges ügyfeleinek őket érdeklő, érdekes és látványos üzeneteket, ajánlatokat. Mert miközben az amerikai rendőr kereste nekem pénzügyi múzeumot, megláthatott egy őt érdeklő, egy cég által oda elhelyezett hirdetést, aminek a hatására akár vásárolhatott volna később.

A világ már most így működik, és ez egyre inkább terjed. Tudják mit? Nem is baj, ha vannak olyan vaskalapos, vagy bamba emberek, akik nem hisznek az e-mailekben, legalább versenyelőnyünk van velük szemben:-)

U.i.: És nem mellesleg, ezt a cikket egy Tampából Atlantába tartó repülőgép fedélzetén fejezem be. A repülőgépen wifi, azaz vezeték nélküli Internet-elérési lehetőség van. Így, mikor elkészültem a cikkel el tudom küldeni e-mailen, illetve minden nehézség nélkül fel tudom tölteni cégem honlapjára…

Marozsák Szabolcs

 

0 hozzászólások

Válasz

Szeretnél te is hozzászólni?
Regisztrálj ingyenesen!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.